Isztambul: A hüzün és a modern PMR reumatológia között
Miközben Orhan Pamuk könyvét olvasom és átérzem a „hüzün” jelentőségét, egy teljesen modern szállodába, a Point Hotel Barbadosba érkezem Isztambul modern városnegyedében.
Idén itt rendezték meg az LVV-PMR Konferenciát, melyen egyetlen magyar résztvevő, poszterelőadó lehettem. A konferencia a nagyér-vasculitisek (LVV) – különösen az óriássejtes arteritis (GCA) és a Takayasu-arteritis (TAK) –, valamint a polymyalgia rheumatica (PMR) kutatásának és klinikai ellátásának egyik legfontosabb nemzetközi szakmai fóruma. Utoljára 2018-ban vettem részt az akkor még PMR/GCA Konferencián a világelső Mayo Klinikán Rochesterben, az Amerikai Egyesült Államokban, utalok előző írásomra.
Amikor a rendezvénysorozat történetét áttekintem, megmelegszik a szívem, hiszen a munkacsoport tagjaként több alkalommal tanúja lehettem annak a hihetetlen lelkesedésnek, amely a konferenciákat és a szakmai együttműködést jellemzi.
A konferenciasorozat az 1990-es évek végén indult útjára egy szűkebb fókuszú, kifejezetten a PMR/GCA témakörre épülő nemzetközi tudományos találkozóként. A legelső találkozót 1999-ben a toszkánai Prátóban, Olaszországban tartották, az amerikai Mayo Klinika és helyi olasz szakértők (Carlo Salvarani professzor) kezdeményezésére. Később a rendezvény jelentős fejlődésen ment keresztül. A klasszikus klinikai témák mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az innovatív képalkotás (imaging) –az ultrahang, az MRI és a PET-CT- szerepe a diagnosztikában, és a konferencia profilja bővült a Takayasu-arteritissel is. A találkozó mára globális híddá vált, amely összehozza az európai és amerikai szakembereket az ázsiai-csendes-óceáni régió kutatóival is.
A konferenciasorozat egyik legfontosabb mérföldköve a 2016-os, angol Southend-on-Sea városában rendezett találkozó (Bhaskar Dasgupta professzor). Ez igazi diagnosztikai áttörést jelentett, mert itt mutattuk be a helyi munkacsoport fejlesztésében és validálásával, a mai napig használatos kockázatbecslési pontrendszert a GCA gyorsított kivizsgálási folyamatában (Fast-track klinikák).
A 2018-as Mayo Klinikán tartott konferencia (Eric Matteson professzor) a tudományos tevékenységek és a nemzetközi szakmapolitikai egyeztetések szempontjából volt rendkívül fontos állomás, ez az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) és az Európai Reumatológus Liga (EULAR) közös konszenzus-ülésének tekinthető. Ezen a fórumon fektettük le azokat a hivatalos klinikai ajánlásokat, amelyek alapjaiban változtatták meg a betegség menedzselését. A betegek bevonásával történő terápiás célmeghatározás szignifikánsan növeli a tünetmentesség (remisszió) esélyét. Diagnosztikai (a modern ér-ultrahang vizsgálat helyettesítheti az invazív ér-biopsziát) és terápiás (szteroid megtakarító biológiai terápiák (IL 6R gátló) alkalmazása GCA kezelésében) áttörések születtek.
Legutóbbi állomások 2024 (Innsbruck, Ausztria) és jelenleg 2026, Isztambul, Törökország adott otthont a konferenciának. A rendezvény nyitóelőadása hagyományosan a konferenciasorozat történetének áttekintésével indult, bemutatva a tudományterület legújabb genetikai, patofiziológiai és biológiai terápiás eredményeit, melyekről következő írásomban számolok be.
A konferencia két sűrű napja után kiszellőztettem a fejem, s amint a Boszporusz felé tartottam a széles elegáns Barbados sugárúton, a Hungária ikonikus dala jutott eszembe:
„Isztambul! ó-ó-ó! Isztambul!
Ó, Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul...
...s randevúzunk egyszer talán,
a Boszporusz partján.”
