Térdkopás, nemcsak Chicagóban

2019.07.23.

„Nem szeretek mozogni... viszont szeretek enni... meghíztam... és fáj a térdem” sokszor hallom ezeket a mondatokat.


Napjainkban a mozgásszervi betegségek közül leginkább a kopásos ízületi betegségek (artrózis) száma nő. Az ok nagy valószínűséggel az idősödő populáció számbeli növekedése, a kövérség és a mozgásszegény életmód gyakoribbá válása.   

Az ízületi kopás fizikai mozgáskorlátozottsággal jár, csípő, térd esetén járásnehezítettséggel, kézartrózis esetén az emberi kézhasználat rosszabbodásával. Mindezek az életminőséget rontják, sokszor az önellátást és a társadalmi érintkezést is veszélyeztetik. Az artrózis kezelése tehát mindannyiunk érdeke.   

De mit is tehetünk a kopások csökkentése, a kopásos folyamat lassítása és az ezzel járó panaszok csökkentése érdekében?

Nagy nemzetközi fórumon, a 2018-as Chicagói Amerikai Reumatológiai Kongresszuson (ACR) hallottam utoljára az artrózis kezelésének legújabb lehetőségeiről. A kopást, a kopásos folyamattal járó strukturális károsodást meggyógyítani, sajnos még nem tudjuk. Az ezzel járó fájdalmat azonban csökkenteni, a funkcióromlást javítani lehet, ezek pedig pozitívan befolyásolják az alapfolyamatot.
Leggyakoribb a térd, a csípő és a kéz kisízületek kopása, a gerinc kopásos elváltozásai külön posztot „érdemelnek”, hamarosan írunk arról is.   
   
Az artrózis kezelésében a beteg aktív részvétele nagyon fontos, elengedhetetlen. Az önellátás megtartása szintén fontos, prioritás.

A kezelés alapjai tehát:

  • a betegfelvilágosítás,
  • az önkezelés támogatása,
  • az egészséges étkezés és
  • a testsúlykontrol,
  • az ízületvédelem és
  • az ízületi terhelés csökkentése,
  • az egyszerű fájdalomcsillapítás,
  • a mozgásgyakorlatok,
  • az életmódbeli, fizikai aktivitást ösztönző tanácsok,

melyek mind a beteg bevonását jelentik saját ”sorsa” alakításába.  

I. ALAPTERÁPIA

  1. Betegfelvilágosítás és oktatás  

A betegség kórismézése, kivizsgálása és a kezelési lehetőségek megbeszélése természetesen a mozgásszervi szakember feladata. Tudományos elemzések erősítik meg, hogy a megfelelő felvilágosítás csökkenti a fájdalmat, javítja az ön-hatékonyságot, az együttműködést, sőt csökkenti az orvosi vizitek számát is. A megfelelő ismeretek megszerzéséhez a különböző személyes oktatási technikák, a motivációs csomagok, telefonhívások, csoportos oktatások mellett írásos tájékoztatók, videók, internetes anyagok nyújtanak segítséget. Az információk megosztása és megerősítése, a betegek beszámolói, az betegfórumok, betegtájékoztatók mind a megfelelő oktatást, felvilágosítást szolgálják. 

  1. Mozgásterápia, mozgásgyakorlatok és fizikai aktivitás

Az ízületek mozgásszervek, valamennyi alkotórészük (az ízületi csontvégek, az ízületi porc, a rostos porcgyűrű, az inak, izmok, szalagok) egészsége a rendszeres mozgáson alapul. Ha az ízület kopása elkezdődött, a rendszeres mozgás még fontosabb.

Mozgásterápiával a fájdalmat és hosszú távon a mozgáskorlátozottságot elkerülhetjük. A mozgásterápia valamennyi nagyízületi artrózisban szenvedő beteg számára - életkortól függetlenül - szinte kötelező.

A mozgásterápia két típusa:

  • aerob gyakorlatok un. fitness edzés, fizikai aktivitás: fokozzák a jóllétet, elősegítik a mély pihentető alvást és csökkentik a jól ismert társbetegségek (kövérség, cukorbetegség, krónikus szívelégtelenség és magas vérnyomás) kialakulását. Ilyen mozgásforma az úszás, futás, gyaloglás, Nordic walking, utcai kerékpár stb.
  • lokális ugynevezett neuromuszkuláris edzés, izomerősítés (comb- és a farizom!), az ízület mozgás-terjedelmének fokozása. Ez a mozgásforma megakadályozza az izomerő csökkenését, a térdízületi helyzetérzékelés romlását, javítja az álláshoz, járáshoz szükséges egyensúlyérzést és csökkenti az esési kockázatot. Az eredmény rövidtávon szerény, de hosszútávon a kitartóan végzett gyakorlás mindenképpen meghozza az eredményt, csökkenti a fájdalmat és javítja a mozgástartományt. Leghatékonyabb az ellenállással szemben végzett izomerősítés.

Míg kézartrózisban mozgásterapeuta által vezetett csoportos foglalkozással érhető el a legjobb eredmény, az alsó végtagi ízületek kezelésében e kétféle mozgásforma, az aerob állóképesség és az izomerősítés együttes gyakorlása a leghatékonyabb módszer. Érdekesség, hogy a kezelési ajánlásokban (Amerikai Reuma Kollégium, 2012) szerepel a vízalatti torna, a tai chi, a manuálterápia, a befelé húzó térdkalács tape.

Nemcsak a rendszeres testmozgás, hanem az aktivitás és a pihenés közti egyensúly megteremtése is fontos. Hosszan tartó fizikai tevékenységet (vásárlás, házi- és kerti munka) gyakori rövid pihenésekkel célszerű megszakítani. Így az bizonyára tovább tart, de sikeresen teljesül és kevesebb mechanikai fájdalmat okoz.
 

  1. Az ízületi terhelés javítása, testsúlycsökkentés  

A kövérség vagy túlsúly a térd- és a csípőízületi artózis az alsó végtagi nagyízületi kopás gyakori társbetegsége, legfontosabb rizikófaktora. A túlsúly megfelelő diétával, fogyókúrával jól kezelhető. A testsúlykontrol fontosságát, annak oktatási elveit a legújabb artrózis ajánlások (Európai Reuma Liga) is elsők között említik. Nagyízületi artrózisban szenvedő kövér, túlsúlyos betegekkel végzett vizsgálatok igazolták hogy fogyással már rövid távon javul az ízületi funkció és csökken a fájdalom. 10%-nál nagyobb testsúlycsökkentés mozgásterápiával kiegészítve adja a legjobb eredményeket. A testsúly sikeres csökkentése nemcsak a kezelésben, hanem a térd- és a csípőízületi artrózis megelőzésében is szerepet játszik.
A sikeres fogyókúra programok egyénre szabottak, rendszerint tartalmazzák a gyakori testsúlymérést, a diétát és a megfelelő mozgásterápiát. Fontos a rendszeres étkezés (minimum napi 3x), a változatos étrend, de csökkentett adagok, alacsony (telített) zsír- és cukor-, magas gyümölcs- és zöldségtartalom. Az evésre ösztönző tényezőkön is szükség szerint változtatni kell (pl.  stresszhatás levezetése céljából evés helyett fussunk vagy gyalogoljunk egy kört a háztömb körül). Az egészségtudatos táplálkozás a nagyízületi artrózis gyógyításának, megelőzésének része.
                
A mechanikai védelmet szolgálja a megfelelő lábbeli viselése is. Térd- és csípőartrózisos betegeknél az „alátámasztás” még fontosabb, mint általában. Kemény talp, illetve magas cipősarok viselése egyáltalán nem ajánlott. Ezzel ellentétben, a vastag de puha cipőtalp, talpbetét a járás közbeni ütközést csökkenti. A lapos vagy „gavallér” sarok a testtartást, így a térd- és a csípőtartást is javítja.

A térdartrózisban alkalmazott külső és belső ékbetétek jogosultságát ma megkérdőjelezik. Az Európai Reuma Liga égisze alatt végzett megaelemzés szerint az ékbetétek sem a fájdalom, sem a funkció tekintetében nem eredményeztek jelentős javulást, sőt mellékhatások, talp- derék- és térdfájdalmak léptek fel. Talán a külső ék és a „valgizáló” térdrögzítő együttes alkalmazása hatékony.